MAGÁNY? EGYEDÜLLÉT?
MAGÁNY?
EGYEDÜLLÉT?
EGY KIS SZEMÉLYES:
Hetekkel szilveszter előtt elhatároztam, hogy szilveszter napján, család ide vagy oda, ünnep ide vagy oda, de kérek tőlük 2 tiszta órát, amikor egyedül lehetek. Így is lett, kimentem a szabadba, be az erdőbe és csak mentem és mentem és rohantam és rohantam. Lelépkedem az elmúlt évemet nem csak fejben pontról-pontra, hanem kőről-kőre, buckáról-buckára konkrétan. Átgondoltam, összegezem, számot vetettem, tanulságokat vontam le, kiürítettem a fejem, elbúcsúztam az óévtől és új célokat fogalmaztam meg az újévre. Mondhatnám, hogy egy kis beavatási rítust végeztem. Erről majd még a későbbiekben fogok írni.
Mostanában, így az év végéhez és az év elejéhez közel eltöprengtem a MAGÁNY és az EGYEDÜLLÉT fogalmán. Hadd meséljem el, hogy én mit gondolok erről, lehet, hogy újat is fogsz olvasni!
Valószínűleg Te is érezed a különbséget a két fogalom között és több, mint valószínű, hogy mind a kettőt átélted már az életed folyamán és át is fogod még egypárszor, mivel ezek kikerülhetetlenek. Az életedben, biztos, hogy többször előfordul, hogy egyedül kell majd maradnod és párszor érzel majd magányosságot. Ez a létezés TERMÉSZETES velejárója, a növekedési fejlődéssel jár.
Nagyon hasonló a két fogalom, átfedés van közöttük, mégis lényegi eltérések állapíthatóak meg. Az egyedüllét szerintem egy tágabb fogalom, azaz nem mindenki magányos, aki egyedül van, sőt!. Továbbá, lehet magányos az is, aki kapcsolatban, társaságban van.
MAGÁNY
A magányban benne foglaltatik a NYOMASZTÓ SZENVEDÉS, szenvedés attól, hogy egyedül vagyok, hogy magam, egymagam vagyok, elszigetelődve valakitől, pedig kapcsolódni szeretnék.
Kiürült bennem egy hely, amit eddig valaki beöltött. Végül is egyfajta hiány. Tehát vágyom valakire, aki nincs ott vagy legalábbis, ha ott is van, akkor sem elérhető. Ez a hiány, ez a bennem lévő beburkoló, fájó űr, lehet egy fontos személy, kapcsolat elvesztése (halál, szakítás, válás, vagy „csak” kiüresedett kapcsolat vagy a kapcsolathoz tartozó egyéb szokások megváltozása, elvesztése. Mert ugye lehetünk magányosak egy kapcsolatban is nem kell ahhoz egyedülállónak lenni?! A magányban VALAKI FELÉ szeretnék menni, kapcsolódni, de valamilyen okból nincs a kapcsolódásra lehetőségem. Olyan, mintha a kontroll kívül lenne, tehát magával a magányérzés tényével nincs mit tenni, az csak VAN, azt „elszenvedem”..., csak az a kérdés, hogy, ha már azt érzem, akkor mit teszek vele. Vagy nincs mit tenni el kell fogadni hűséges társunknak? Nézzük meg előbb, hogy mi is az az egyedüllét, miben más?
EGYEDÜLLÉT
Míg az „egyedül vagyok” - ban nálam van a kontroll, nincs szenvedés, ott ÉLVEZEM magam társaságát, ott eltudom magam szórakoztatni bármivel. A MAGAM URA vagyok és élvezem a saját társaságom és tökéletesen feltalálom magam és felfedezem a világot mások segítsége nélkül (is).
Két irányból lehet a kellemes egyedüllétbe jutni, de néha nagy szenvedés árán. Nézzük ezt a két irányt!
1., Az egyik irány, mikor ELVESZÍTESZ számodra VALAKI FONOSAT, amikor a magányt dolgozod úgy meg, hogy eljutsz oda, hogy már nem szenvedsz és megtanulsz egyedül is boldognak lenni. Tehát itt egy, sokszor rajtad kívül álló dolgot, nehézséget dolgozol úgy át, hogy abból megerősödve jössz ki, de van, aki nem jut el a magánytól a kellemes egyedüllétig.
2., A másik irány, mikor kicsit MAGADAT VESZED EL a „nagy tömegben”. Itt pont az elvonulás keresése, ami meghatározó. Tehát VALAKITŐLŐL EL VALAMI FELÉ. Például, egy kapcsolaton, egy családon belül is nagyon fontos, hogy az ember eltudjon vonulni, amikor lecsendesedik a zaj és a háttérből előtér lesz. Amikor nem, elsősorban mint feleség, nem , mint anya, nem, mint barátnő, stb. gondoskodom, gondolkozom másokról, vagy szervezek, mérlegelek valamit a család vagy kapcsolat javára, hanem, mikor magamért vagyok egy kicsit, amikor előtérbe kerülhet, hogy én, mint ember, mit is szeretnék, mik is a céljaim, értékeim, értékrendem, stb. Fontosak ezek a pillanatok, ezek a „csendes” idők, mert ekkor tudom MEGHALLANI, megismerni igazán önmagam, igényeimet, vágyaimat, álmaimat, megerősödni, mint szuverén egyén. Amikor egyedül vagyok, akkor jó esetben tisztábban látom, hogy valójában mit is szeretnék, mert akkor nem kell másra reagálnom. Nem kell bólogatnom és nem is kell ellenkeznem, ott tisztán magam lehetek. Ha egyedül vagyok, akkor csak ezután – azaz, amikor megvannak a saját határaim húzva - van lehetőség teljességgel odaadni magunkat a „MI” - be. Fordítva nem megy.
Nem lehetünk úgy igazán ÖNÁLLÓ ÖNKÉNTESEK egy kapcsolatban, ha mi magunk nem voltunk sohasem önállóak, hiszen, akkor még nem ismertük meg a magunk határait, akkor szerintem csak domináltak lehetünk, rabszolgák, vagy jeles mártírok.
Nem érdemes ez alól a felelősség teli munka elől menekülni..., bár biztos könnyebb másokat hibáztatni, hogy XY miatt nem vagyunk boldogak, mert ő milyen önző. VÁLLALJUNK FELELŐSSÉGET BOLDOGULÁSUNÉRT és ezt ne máson kérjük számon, hanem elsősorban önmagunkon. Nagyon IZGALMAS megtanulni élvezni az egyedüllétet, például, egyedül elmenni olyan helyekre, ahová általában ketten vagy többen szoktak elmenni. Próbáljad ki smile hangulatjel! Ilyenkor kiderül, hogy nem is olyan félelmetes az egész. Jobb ezt begyakorolni nem éles helyzetben, hogy addigra már jól menjen és ne kelljen a magánytól való félelem miatt kapcsolódni:-).
Erre is egy kis SZEMÉLYES PÉLDA:
Emlékszem, hogy régen volt olyan, hogy elmentem egyedül moziba vagy egyedül strandra, ráadásul ezt olyan fiatalon – serdülő kor –, amikor ez leginkább ciki, lúzerség kategóriájába tartozott a legtöbb korombélinél. Mégis megtettem és nem azért, mert nem lett volna kivel. Persze csak ez a két alkalom volt ilyen, nem csináltam belőle rendszert, de ezekben az alkalmakban bátorságot vettem és elmentem egyedül, mert, akivel/akikkel szívesen elmentem volna nem értek rá, de bennem meg nagy volt a mehetnék, elmentem, hát egyedül...győzött a kíváncsiság, a tettrekészség.
Jó dolog megtanulni MERNI EGYEDÜL LENNI ÉS MERNI ÉLVEZNI AZT.
MAGÁNYTÓL AZ EGYEDÜLLÉT FELÉ
A magányosság érzése nem kellemes, az élettel, a növekedéssel járó természetes érzés.
Fogadd hát, ha érzed, vállald be! Ne akard elfedni, hamis, pótlékokkal, mert az csak halasztja és dagasztja a fájdalmat. ÉLD MEG ÉPPEN IDEJÉBEN és akkor az elcsendesedik és visszavonul! Tudj róla, hogy ott van, de mind a közben az is tudd, hogy TE NAGYOBB VAGY ÉS ERŐSEBB nála, nem kell megadni magad neki. Adj helyet neki, ha kér, és tudd, hogy azt a helyet csak bérbe adod, nem kell neki örökké fenntartani, no, persze, ha Te is így gondolod, így akarod :-).
A MAGÁNYNAK IGAZÁBÓL NINCS SZÜKSÉGE RÁD!